Te mindig itt vagy velem

A vonaton egy háromgyerekes család utazott mellettem. A kisebbik lányt apuka hiába csalogatta, hogy üljön az ölébe, a pici odaült de rövid időn belül elkezdett mocorogni és lekívánkozott. Nem így a nagyobbik lány. Ahogy észrevette, hogy apukája szabad kérte had ülhessen oda, s onnan még a kicsi keserves sírása sem tudta később kimozdítani, hiába kérlelték kedvesen a szülei, hogy adja át a helyét. Teljesen beleolvadt apukája ölelésébe. Tudta, hogy jó helyen van. Nem lehetett onnan kirobbantani.

Amikor a tékozló testvér hazatér, apukája nagy ünnepséget tart, mert az elveszettnek hitt fiú megkerült.
Hazaér a hűséges fiú, s amikor megtudja mi történt, hogy nemcsak, hogy visszafogadta hűtlen testvérét az apja, de még ünnepli is, az neki sok, s nem hajlandó bemenni, közösen étkezni velük. De az apja jó apa, amikor ennek hírét veszi kimegy hozzá és kérleli, de a fiú hajthatatlan. Miért? Mert már elfeledte azt, hogy ő az, aki mindig is az apukája ölében ült, aki mindig birtokolta azt a biztonságot és szeretetet, amivel az atyja őt körülvette. Nem vette észre, hogy minden más felesleges, mert egyedül az Atya elég.
Mit mond neki az apja? Először nem azt, hogy mindenem a tied, mert az a másodlagos ajándék. Az első amit mond neki az, hogy "Fiam, te mindig itt vagy velem"

A kislány a vonaton ezt még tudta, de mi felnőttek sokszor elfelejtjük, hogy az a hűséges gyermek ajándéka, hogy az Atyával lehet, minden más amit ezzel együtt kap csak ráadás.

Isten egyedül elég.

¹¹Majd így folytatta: "Egy embernek volt két fia. ¹²A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét! Erre szétosztotta köztük vagyonát. ¹³Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét és elment egy távoli országba. Ott léha életet élve eltékozolta vagyonát. ¹⁴Amikor már mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s nélkülözni kezdett. ¹⁵Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára a sertéseket őrizni. ¹⁶Örült volna, ha éhségét azzal az eledellel csillapíthatta volna, amit a sertések ettek, de még abból sem adtak neki. ¹⁷Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben - mondta -, én meg éhen halok itt. ¹⁸Útra kelek, hazamegyek apámhoz és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. ¹⁹Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be. ²⁰Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta. ²¹Erre a fiú megszólalt: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. ²²Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut. ²³Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, ²⁴hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek. ²⁵Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. ²⁶Szólt az egyik szolgának és megkérdezte, mi történt. ²⁷Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, hogy egészségben előkerült - felelte. ²⁸Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött és kérlelte. ²⁹De ő szemére vetette apjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal. ³⁰Most meg, hogy ez a fiad megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt borjút vágattál le neki. - ³¹Az mondta neki: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. ³²S illett vigadnunk és örülnünk, mert ez az öcséd halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült." (Lk.15,11-32)

Jézus azonban így szólt: "Hagyjátok csak a gyermekeket, ne akadályozzátok meg őket, hadd jöjjenek hozzám, hisz ilyeneké a mennyek országa!" (Mt.19,14)