Mese

 Olvastam egy mesét. Egy szegény ember-nek 12 gyermeke volt,éjjel-nappal kellett dolgoznia, hogy kenyeret adhasson nekik.

Amikor a 13-ik megszületett, kiszaladt a nagy országútra, hogy mindjárt az első embert, akivel találkozik, felkérje keresztkomának.És az első, akivel találkozott, az volt a jó Isten; ő már tudta, hogy mijáratban van, így szólt hozzá: "Szegényember, szánlak téged majd én keresztvíz alá tartom gyermekedet és gondoskodom majd róla. A szentírás doktorává teszem őt és a végén majd nagy szent lesz belőle." Az ember kérdezte:" Ki vagy te?" - "Én vagyok a jó Isten." "Akkor nem kérlek fel keresztapának,- válaszolá a férfi - mert akkor vértanuvá és kereszthordozóvá kell lennie egész földi életén." Az ember hátat fordított az Istennek és továbbment.

Ez csak mese,ember gondolta ki mások szórakoztatására. De aki ezt a mesét kigondolta, nagyon ismerte az embereket.Ez a szegényember, aki a mesében olyan okosan vagy oktalanul beszélt az Istenhez, mindenütt él az egész világon. Ha végigmegyünk az utcán, mindenfelé találkozhatunk emberekkel,akik sokat panaszkodnak az isteni Gondviselés ellen. 

 (Részlet, Kausz József: Boldogító Szenvedés)