Te mindig itt vagy velem
A vonaton egy háromgyerekes család utazott mellettem. A kisebbik lányt apuka hiába csalogatta, hogy üljön az ölébe, a pici odaült de rövid időn belül elkezdett mocorogni és lekívánkozott. Nem így a nagyobbik lány. Ahogy észrevette, hogy apukája szabad kérte had ülhessen oda, s onnan még a kicsi keserves sírása sem tudta később kimozdítani, hiába kérlelték kedvesen a szülei, hogy adja át a helyét. Teljesen beleolvadt apukája ölelésébe. Tudta, hogy jó helyen van. Nem lehetett onnan kirobbantani. Amikor a tékozló testvér hazatér, apukája nagy ünnepséget tart, mert az elveszettnek hitt fiú megkerült. Hazaér a hűséges fiú, s amikor megtudja mi történt, hogy nemcsak, hogy visszafogadta hűtlen testvérét az apja, de még ünnepli is, az neki sok, s nem hajlandó bemenni, közösen étkezni velük. De az apja jó apa, amikor ennek hírét veszi kimegy hozzá és kérleli, de a fiú hajthatatlan. Miért? Mert már elfeledte azt, hogy ő az, aki mindig is az apukája ölében ült, aki mindig birtokolta azt a bizt...
